Csipet só - 2012

2012.12.19

Cigányság

 XVII. rész

mno.hu/migr_1834/a-legkisebb-gyerek-is-tud-imadkozni-428304

"Az esztergomi cigány telep közepén áll – Magyarországon egyedülálló módon – a Határtalan Szív Alapítvány által működtetett Mi Házunk. Itt katolikus szellemben, szociális munkával, iskolarendszeren kívüli tanórákkal, foglalkozásokkal segítik a családok életét. A gyermekek internetezhetnek, a családok mosathatják a ruháikat, sőt akár tisztálkodni is tudnak. Ezen a helyen összpontosul mindaz, amit a családok viskóikban nem képesek megteremteni maguknak.
A cigány telep és a magyarok által lakott utcák közel esnek egymáshoz. Mégis érezhető a két közösség részéről megnyilvánuló távolságtartás. Mintha csak láthatatlan fal választaná el őket egymástól, amelyet ugyan senki sem lát, de mindenkinek határozott tudomása van róla.
Melinda és családja fogad otthonukban. A telepi rendezetlen viszonyok után meglep, amit a csöppnyi házukban tapasztalok. A konyhában, ami egyben az előszoba is, kellemes meleg van. A helyiség közepén egy nagy asztal három székkel. A konyha és a szoba között egy cserépkályha tölt be kettős feladatot; melegít, és egyben elválaszt. A fénytelen szobában a szekrénysoron, ágyakon kívül egy hatalmas plazmatévé: ablak helyett ablakot nyit a világra. A sarokban számítógép.
Melinda leültet bennünket és üdítővel, kávéval kínál. Férjével két gyermeküket nevelik itt. Párja, Sanyi kezdő vállalkozó, ő pedig a Határtalan Szív Alapítvány által, a telepen működtetett Roma Tanodában mentorként tevékenykedik.
– Milyen ételt kért a párod az ünnepekre?
– Lecsós tésztát kért.
– De hát az nem is ünnepi étel!
– Ő azt akarja. Tudod, ők ezen az ételen nőttek fel. A cigányok szívesen készítik az olyan ételt, amibe paprika és paradicsom kell. Ilyen a lecsós tészta, lecsós pörkölt, gulyás. Jóformán akármit főznek, ha csak lehet, beleteszik a paprikát és a paradicsomot. A metélten kívül készítek káposztafélét, olyan savanyított káposztalevélbe töltöm a húst. Rántott húst is készítek és bejglit sütök.
– Anyagilag megterhelő lesz a karácsony?
– Mondhatjuk.
– Milyen ajándékot kértek a gyerekek a Jézuskától?
– A lányom nyomtatót kért, amit jó előtte megvettem, hogy működik-e. A kisfiam játékot.
– Te milyen ajándékban reménykedsz karácsonyra?
– A lányom mondogatja, hogy vesz ezt-azt. A Sanyitól tavaly kaptam egy arany karkötőt. A cigányok nagyon adnak az aranyra, de nekem valahogy nem jön be.
– Ez a karkötő itt a kezeden arany?
– Igen. Nekem amúgy sok aranyam van, de évente talán kétszer fordul elő, hogy felveszem. Amikor valamilyen ünnepség van, meg kell mutatni, hogy van nekünk is. Akik a legszegényebbek, azoknak is van aranyuk. Sokan vannak úgy a telepen, hogy a házukba nem lehet bemenni, de arany, az van.
– Úgy értesültem, hogy Fehér Karácsony címszó alatt, épp a két cigány telep között, magánterületen került sor egy rendezvényre. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat egyik képviselője az üggyel kapcsolatosan azt is elmondta, hogy mindvégig a rendőrség biztosította a helyszínt, atrocitás nem történt. Tudtátok előre, hogy ilyen rendezvény lesz a hét végén? Hogy érintette ez a cigány telepen élőket? Megzavarta az adventi időszakot?
– Megmondom az igazat, én egész héten át lélekben készültem a rendezvényre. De aznap nem foglalkoztam vele. Eszemben sem volt. Viszont egyesek egész éjjel nem mertek aludni, valakik kutyával védekeztek az esetleges támadások ellen. Azt tudtam, hogy rendőrök voltak ott kisbuszokkal, és hogy készültek rá. Ebben bíztam.
– Mi van akkor, ha ti feldíszítitek a karácsonyfát, van bőségesen étel-ital az asztalotokon, és kiderül, hogy itt a telepen egy családnak minderre nincs pénze?
– Biztos, hogy összedobnánk nekik. A hétköznapokban, ha nincs mit enniük, és jönnek kérni, még akkor is adunk. Bőségesen főznek a cigány asszonyok, és viszik egymásnak az ételt. Itt mindenki megteszi a magáét ünnepekkor. A hétköznapokon nagyon nehezen élnek, de ilyenkor nem érdekli őket, még az sem, hogy tartoznak. Kitesznek magukért. Készülődnek az ünnepekre, mennek kéregetni. Nincs olyan, hogy valaki éhezik. Vannak a cigányoknak negatív dolgaik, például az, ahogy a gyermekeiket házasítják, de vannak pozitív tulajdonságaik is. Ezt csak akkor tudja meg bárki is, ha köztük él.
– Tudnál különbséget megnevezni a cigányok karácsonya és a magyarok karácsonya között?
– Az ünnepi étel tekintetében bőségesebb a cigányok karácsonya. Sokat költenek ételre. De hogy a család minden tagjának külön ajándékot vegyenek, az nem annyira jellemző. Mindig megoldják, hogy karácsonykor legyen pénzük, ha kell, kölcsönkérnek. Azért ők is tudják, hogy a karácsony az a gyermekek ünnepe, róluk szól, és nekik kell örömet okozni. Biztos a gyerekek is örülnének a nagy ajándékoknak, de annak is, hogy egyáltalán van karácsonyfa, és hogy feldíszíthetik. Ez nagyon nagy dolog nekik. Itt, a telepen karácsonykor minden cigány átmegy a másikhoz megnézni, hogy milyen fája van.
– Elmennek az éjféli misére az emberek a telepről?
– Szerintem nem. Érdekes, mert volt nálunk egy püspök, aki nem a templomban beszélt, hanem a tanodában. Erre az alkalomra az összes cigány eljött. Nagyon szívesen hallgatták, ahogy a karácsonyról, Jézus születéséről beszélt. A gyerekek és a felnőttek is élvezték. Egyszer kellett csak szólni nekik, máskor, ha a védőnő jön, akkor ötszöri hívásra sem jönnek el. Erre meg jöttek, jóformán maguktól.
– Akkor lehet, hogy azzal van problémájuk, hogy a templomba kell menniük, és ott be kell tartani bizonyos szabályokat, szokásokat? Esetleg nincs alkalomhoz illő ruhájuk?
– Fel tudnak ők szépen öltözni. Ha például közeleg egy esküvő, akkor is meg tudnak jelenni. Betlehemezni nem járnak a gyerekek. Az viszont tény, hogy a legkisebb gyerek is tud imádkozni. Tudja a miatyánkat és az Üdvöz légy, Máriát"

 

2012.11.18

Cigányság

 XVI. rész

Jókai Mór „A cigánybáró” c. könyvéből „A Szaffi kincsei” egy részlete:

"Hát ugyan miről is beszélhetett volna neki a jó Szaffi: ő nem ismert mást, csak a cigány nemzetet.

Abban az időben volt „cigány nemzet” is. Úgy hítták. Egy egész nemzet volt. Hogy milyen nagy lehetett, azt ki lehet venni abból, hogy évenkint 2000 forint „Toleránctaxát” fizetett a királynak. – Mikor a nagy Szavojai Jenő herceg a temesvári kapituláció feltételeit aláírta, amidőn a „kurucok”ról csak ily megvetőleg nyilatkozék: „la canaglia pou andare, dove vuole” (a söpredék mehet, amerre akar), addig a „cigány nemzet”-nek megengedi, hogy idebenn maradhat az országban. Később szabadalmat kapnak a bányamívelésre és a kohászatra. És ez természetes. A cigány nem hadakozó nép. Ha szeretné a háborút, nem bujdosott volna el a hazájából világtalan világgá. Lehet neki parancsolni – fölvesz minden tréfát, gorombaságot. Ami olyan munka, hogy senkinek sem tetszik, az mind a cigányra vár. Aztán tud alkalmazkodni. Akinek a határában lakik, annak a vallását tartja, voltaképpen pedig mind valamennyinek hátat fordít, s hisz a maga boszorkányaiban, s megkeresztelt gyermekeit a pattogó tűz fölött avatja föl régi pogány szertartásai szerint. Bátran beszél a világ folyásáról, tudja jól, hogy az ő nyelvét nem érti semmi idegen, s közötte nincs kém, sem áruló.

Ezt a nemzetet szerette különösen Botsinkay Jónás”

2012.10.30

Cigányság

 XV. rész

index.hu/belfold/2012/10/30/vallalhatatlanna_valt_osloban_a_magyar_nagykovet/

„Jeszenszky Géza oslói magyar nagykövetet levélben kérte fel a Norvég Holokauszt és Vallási Kisebbség Kutatóintézet, hogy ne vegyen részt az intézet keddi nemzetközi Wallenberg-szimpóziumán. Az intézmény vezetése úgy ítélte meg, hogy Jeszenszky romákról szóló tézisei miatt személye vállalhatatlanná vált. A diplomáciai blamázs súlyosságát jelzi, hogy a magyar nagykövetség, így maga Jeszenszky a konferencia egyik kezdeményezője és szervezője volt”

Adalék korábbról dr. Czeizel Endrétől: www.ank.sulinet.hu/tehetsegpont/hir/2069

 

2012.10.26

Cigányság

 XIV. rész

 index.hu/belfold/2012/10/26/jeszenszky_geza_szerint_a_romak_kozott_hazasodhatnak_a_testverek/

„Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással” – ez a mondat szerepel angolul Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, jelenlegi norvégiai és izlandi nagykövet egyetemi jegyzetében, amiből Jeszenszky a Budapesti Corvinus Egyetemen tanít.

...

Három egyetemi professszor levelet írt Jeszenszky Gézának, amiben felszólították arra, hogy kérjen bocsánatot. Egy jogvédő szerint, ha egy roma diáknak ebből az anyagból vizsgán kell számot adnia, és emiatt megalázva érzi magát, akkor az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény értelmében zaklatás miatt indíthat pert.

 

2012.10.26

Nem randiról, nem vendégségből, nem vizsgáról, nem munkahelyről késik el igazán az ember. Ezek megbocsáthatóak. A soha vissza nem térő alkalomról késünk el.

Mert nem ismerjük fel, hogy most volt az alkalom.
Nem ismerjük fel, hogy soha vissza nem tér.
Mire felismerjük, már rég elkéstünk.
Pedig csak egy mp-et késtünk.
 

2012.10.09

Cigányság

 XIII. rész

A Nép társadalma – család, rokonok.

A Nép nem igényel bővebb társadalom része lenni.

A Nép saját népét sem igényli társadalommá szervezni.

A Nép saját gyermekeit saját társadalmába zárja.

A Nép nem ösztönzi gyermekeit tanulásra.

A Népet ösztönözni kell erre.


Érdekeltséggel.

2012.09.18

„Hibátlan program nincs, legfeljebb még nem derült ki a hibája!”

Fenti egy több évtizedes programozói bölcsesség, melyet az IR fejlesztői csapat mai napi megbeszélésének egyik tárgya kapcsán az alábbival toldok meg:

Helyes adat nincs, legfeljebb még nem derült ki a helytelensége.
 

2012.08.30

Cigányság

 XII. rész

Persze, hogy naiv vagyok!

Sok tekintetben legalábbis. Ezer minőségi (!) cigánypedagógus?! Hol élek én?
Valakivel egyszer párbeszédbe elegyedtem egy internetes – cigánysággal foglalkozó – fórumon. Bár tagadta, máig nem vagyok biztos abban, hogy nem a Néphez (ahogy Ő aposztrofálta) tartozik. A fórumról kilépett, mert egyik fórumtársunk miatt megsértődött, de egy utolsó szót még otthagyott, mikor azt kérdeztem: szerinte hogyan lehetne motiválni a cigányságot kitörni ördögi köréből. „Érdekeltséggel” – válaszolta. És hiába hívtam vissza, töröltette magát, itt hagyva az „örökséget”. Mindez 2-3 éve történt, azóta ízlelgetem a szót.

Tehát: illúzióm nincs sok. Az lenne a jó, a legegyszerűbb, ha a jelen cigányértelmiség motiválná a gyermekeit arra, hogy majdan a Nép tanítói legyenek, akár egy kis faluban. De a Nép nem érdekelt ebben. Ha értelmiség, akkor meg főleg nem. Érdekeltté kell tenni a Népet! Ráadásul úgy, hogy a nem Néphez tartozó magyarban mindez ne keltsen feszültséget.

Mert a nem Néphez tartozó magyar igazából ebben érdekelt.

 

2012.08.07

 Cigányság

XI. rész

Legelső teendőnk – és belátható, ehhez még a Tervnek sem kell elkészülnie:

Minőségi cigánypedagógus réteg kinevelésének mielőbbi elindítása. Több ezer tanár!
Kerül, amibe kerül! Ha "csak" ezer, akkor Kiskunhalasra ebből három jutna.

Párhuzamosan: a magyar és nemzetközi cigánytársadalom értelmiségének Ügy mellé állítása. És folyamatos tartása.

Utóbbi a nehezebb feladat.

2012.07.28

Egy hete, hogy viszontláttam. Ugyanolyan szép, mint 38 éve volt.
 

Lány sirállyal (Opatija)

2012.07.03

 Cigányság

X. rész

Két cselekedet fél perc alatt. Egyik alanyai az egyik oldalon, másik alanyai a másikon. Ha az alanyok a két oldal között felcserélve lettek volna, azt mondhatnám: zsinórban voltam tegnap nem szokványos cselekedetek közös láncszeme. Így viszont: zsinórban voltam tegnap…

A városban autózva magasabb rendű utcával való kereszteződésben akartam áthaladni. És amikor végre el tudok indulni, és már a kereszteződésben vagyok, az átellenes baloldalról lelép a járdáról két középkorú hölgy, és egy úr. Egyet tehetek: blokkolok (félig a védett útra lógva), nehogy „elsodorjam őket”. Lehetne drága az idejük, mint oly sokszor, de most nem az. Ők komótosak, én türelmes.

Fél perc múlva egy másik kereszteződésben én balra nagyívben, egy ifjú pár pedig e balra lévő utcában szintén balról jobbra át. De mielőtt lelépnének a járdáról, egyszerre torpannak meg: látván, hogy nálam az index balra, mindjárt kanyarodnék. Ők türelmesek, én hálás.

Mi kell ahhoz, hogy aki komótos, az türelmes is legyen?
Nevelés.
 

2012.06.15

Vilmos a szülinapjára betonkeverőt kapott a családjától ajándékba. Masnival átkötve.
És nagyon örült neki! Boldogan mondta, hogy a fél falu ezen röhög.

 

2012.06.12

A jókor elhangzott/olvasott mondat olyan, mint a mag, amit elvetettek.

                            
                                                                            ( bárhogy is gondolkodom, ezt alighanem én találtam ki )

2012.06.10

 Cigányság

IX. rész

Egy nép, mely anno kirajzott Észak-Indiából. A maradók ma mintegy 30 milliónyian vannak. Kaszton kívüliek, sokan nomád vándorok. Elkülönítik magukat a társadalomtól. Vándorlásuk nyugat felé az ókorban kezdődhetett, de Magyarország területére kb. 600 éve érkeztek. Cigányoknak nevezzük őket, s közülük sokan – magukat. A cigány szó görög eredetű: atsziganosz – kívülálló, törvénnyel szemben álló, érinthetetlen. A roma megnevezés – nemzetközi elnevezés. Cigány nyelv alatt a szanszkrit leszármazottjának tekinthető újind nyelvváltozatai értendők. Az európai cigányság nyelvére - a romanira - lefordították már a Bibliát és a Koránt is. A magyarországi cigányság nagy része a romani nyelv lovári dialektusát használja.

A cigányság szétszóródott a világban. Tanúja, részvevője, szenvedő alanya lett a világtörténelemnek. Európában legalább 10 millióan (Magyarországon ennek tizede, talán több), a világ más részein talán ugyanennyien élnek. Dél-Amerikában, Ausztráliában is. A cigányság gyorsan képes alkalmazkodni a változásokhoz, a környezethez. Miközben elkülönül tőle. Nem kommunikál a környezettel. Ez nem a cigányegyénre igaz – ez a cigányságra igaz. Zene- és táncművészetén kívül, a cigányság kultúrájának nincs - egyéb népekre jellemző - megőrző jellege. A cigányságnak nincs saját írásbelisége, saját írott történelme. A cigány nyelv első, ideiglenesnek szánt írását az Első Roma Világkongresszus fogadta el – 1971-ben. A cigányságnak nincs történelmi hagyatéka. Van helyette a család szentsége, a rokoni kötelékek mindenek fölötti értéke. Vannak világhíres cigányok, cigányszármazásúak. És van a szegénység. És van a törekvés hiánya a szegénységből való kitörésre.

A cigányságnak vannak nemzetközi szervezetei. Van zászlójuk. Nincs címerük. A zászlóval ki akarták fejezni: a nemzetközi cigányság egységes nemzetnek tekinti magát, egyben a természet vándorló gyermekének. A címer elutasításával ki akarták fejezni: nincs igényük roma nemzetállam létrehozására: minden roma ember azon állam polgára, amelyben él.

                                                                                                               (magyarországi cigányság himnuszának tekintett dal)

2012.05.31

Kedves könyvelői társadalom! Jó pihenést!
(mai kerti fotó)

2012.05.21

 Cigányság

VIII. rész

Hiszek egy cigányságban, annak fiaiban és leányaiban, a fiak és leányok fiaiban és leányaiban. Annak ellenére, hogy voltam én is cigánykodás áldozata, és vált két napja az én fiam is ún. „többtagú társaság” szenvedő alanyává.

2012.05.17

"- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…"

(Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Mi, magyarok, ellopjuk az időt. Magunktól, és a cigányságtól.
 

2012.05.14

 Cigányság

VII. rész

Czinka Panna, az első cigányprímás (1711-1772)
Bihari János zeneszerző és hegedűművész (1764-1827)
Rigó Jancsi prímás (1858-1927)
Dankó Pista nótaszerző, zenész (1858-1903)
Rodney Smith evangélista (1860-1947)
Rácz Aladár, Kossuth-díjas cimbalomművész (1886-1958)
Charlie Chaplin filmrendező, színész, zeneszerző, producer (1889-1977)
Balázs János festőművész, költő (1905-1977)
Teréz anya, boldoggá avatott Nobel-békedíjas misszionárius nővér (1910-1997)
Cziffra György, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész (1921-1994)
Farkas Gyula hegedűművész, a Rajkó Zenekar alapítója (1925-1990)
Boross Lajos, Kossuth-díjas prímás (1925)
Lakatos Menyhért, József Attila-díjas író (1926-2007)
Domján Eidt, Jászai Mari-díjas színművész (1932-1972)
Sir Michael Caine, Oscar-díjas színész (1933)
Elvis Presley, Grammy-díjas énekes, zenész (1935-1977)
Pege Aladár, Kossuth-díjas bőgőművész, zeneszerző, dzsessz (1939-2006)
Bob Hoskins színész (1942)
Farkas János labdarúgó (1942-1989)
Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész és zeneszerző (1943)
Szécsi Pál táncdalénekes, szövegíró (1944-1974)
Bill Clinton, az USA 42. elnöke (1946)
Carlos Santana, Grammy-díjas rockzenész, gitáros (1947)
Bari Károly, Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus (1952)
Orsós Teréz festőművész (1956)
Éric Cantona labdarúgó (1966)
Mága Zoltán hegedűművész (1974)
Zlatan Ibrahimovic labdarúgó (1981)

- Politikusnevet csak egyet írtam.
- De miért csak egyet írtál?

2012.05.14

"Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget"

                                                                                                Konfuciusz

2012.05.14

Cigányság

VI. rész

„A cigányvajda nem hagyományos cigány intézmény. A szó szláv eredetű (vojvoda), de a magyar nyelvből is ismerős, vezetőt, vezért (eredetileg hadvezért) jelent. Az idősek, a felnőtt családos férfiak tisztelete nem a vajdaság intézményének, hanem a cigány törvénynek (Romani Kris) a forrása. (Ez a településen, karavánban, közösségben, cigány telepen élő családos férfiak gyűlését jelenti, akik egyenrangúak, és közösen határoznak a közösség ügyeiben.) A cigányvajda a nem cigány helyi és/vagy országos hatalmasságok által a cigányok közül kiválasztott „kápót” jelentett, cigány (romani) neve phurito, azaz 'besúgó', vagy mujalo, vagyis 'szájaló' volt. A Romani Kris viszont vitamegoldó, konfliktusfeloldó, igazságszolgáltatási, bírósági fórumként szolgál a cigányközösségek számára. A cigányvajda ugyanakkor a befogadó társadalmak és a nomád, vándorló cigányság közötti konfliktusok kezelésénél volt hasznos intézmény, mivel a cigányok belső törvénye, a Romani Kris nem volt alkalmas a cigányságot befogadó európai társadalmakkal szemben a súrlódásmentes együttélés szabályozására. A cigányvajda szerepe és státusza elengedhetetlenül szükségessé vált az integrációs minimum biztosításához”

Forrás: www.wikipedia.hu

2012.05.10

Cigányság

V. rész

Önerejéből mire képes a cigányság?

•   Képes önszerveződésre?
•   Képes vezetőket kitermelni?
  
•   Képes saját magát megszólítani?
  
•   Képes célokat megfogalmazni saját magának?
  
•   Képes megfogalmazott céljaiért küzdeni és dolgozni?
  
•   Képes felismerni a többségi társadalmat érintő, általa generált problémákat?

2012.05.09

Cigányság

IV. rész

A cigányok iránti előítélet - következmény.
A cigányok ún. mélyszegénysége - következmény.
A befogadó országok társadalmi környezetéhez való viszonyulás következményei.

Pedig a cigányság - igenis! - alkalmazkodik a környezethez.
Csak nem alkalmazkodik a környezet elvárásaihoz.

A cigányember más, mint a magyar: mások a céljai.
Nincsenek céljai.

2012.04.24

Cigányság

III. rész

Társadalmi fejlődés szempontjából a cigányság – alvó nép. Sőt, sajátos alvajáró: csendes, de hangos, vegetál, de szaporodik, vándorol ide-oda, de fel nem lehet ébreszteni. Évszázadok, talán évezredek óta. Magyarországon 5-600 év óta. Hol a királyfi, ki ébresztő csókot lehelne a Csipkerózsika-cigányság homlokára? Egyáltalán: fel lehet ébreszteni?

Igen, fel lehet.

De immár csak hidegzuhany-csókkal.

2012.04.21

Mai napi fotóim

"Árvácska"

Tavasz

(Á)fanyűvők megérdemelt pihenése

2012.04.18

Cigányság

II. rész

Kérdés:

Van-e különbség férfi és nő gondolkodása, dolgokhoz való hozzáállása között?
Van-e különbség cigány és magyar gondolkodása, dolgokhoz való hozzáállása között?

Válasz:

Van. Mindkét esetben. Előbbit kutatják, divat róla eszmét cserélni, utóbbi tabutéma.

Kérdés:

Van-e különbség abban, ahogy cigányember viszonyul a magyarhoz, és ahogy magyar a magyar adóhivatalhoz?

Válasz:

Nincs, egyformán viszonyulunk: nem igazán szeretjük azt, aki azzal az előítélettel van rólunk, hogy nem vagyunk becsületesek, törekvők, törvénytisztelők.

Kérdés:

Tabu-e eszmét cserélni arról, hogy a magyar adóhivatal szerint létezik feketegazdaság, és annak mértéke igen jelentős?

"Akácos út,
ha végigmegyek rajtad én,
eszembe jut
egy régi szép regény.
Nyáreste volt,
pacsirta szólt a fán,
s ott kóborolt,
csavargott egy cigány"

2012.04.14

Cigányság

I. rész

Ki szereti a cigányokat?

Leginkább senki. Néha még maguk a cigányok sem – találkoztam ilyen cigánnyal. A politikus azonban igen. Főleg választások előtt. Főleg, ha sok cigány van a politikus országában.

Ha van Isten, a cigányember ugyanúgy az Ő teremtménye, mint akárrmely másik ember. Én azt mondom: a cigányember más ember, mint én. Mondhatnám jobbnak vagy rosszabbnak, de inkább azt mondom: más. A cigányember ugyanezt mondhatná rólam. De nem mondja. Nem foglalkoztatja ez a kérdés.

A szó: cigány – nagyon szép szó. Csak a cigányok nem szeretik, legalábbis egy jó részük. Keveredtem inzultusba emiatt. A cigányok a roma elnevezést kultiválják, én a cigánymeggyet kultiválom. A romameggyet nem. Ha lehet, én maradnék a cigánykodás, cigányút, cigányhal, cigánylány, cigányvajda, cigánypecsenye, és a 100 Tagú Cigányzenekar mellett.

2012.04.10

2012.04.06

Van, aki szeret dolgozni.
Én nem szeretek dolgozni.
Kötelességből egy keveset dolgozom.
A maradék időben egyébbel foglalkozom.
Nem értem, miért tekintik ezt az egyebet néha mások munkának.

 

2012.02.22

Szürke porszemek vagyunk csupán, és mégis: talán figyel ránk valaki

Egysávos forgalom, követési távolság betartva
(Füzespuszta, ma reggel)

2012.02.05

Az alábbi írás valós epizódon alapul, a megírás apropója mégis a Petőfi Népe c. újság 2011. december 11-i száma: interjú Vida Péter borásszal. Úgy gondoltam, kiszínesítek egy régen hallott történést, hisz a világunk - főleg mostanában - oly hófehér. Vagy fekete.

A bor dicsérete

Víz után a tej, tej után a bor - az ember léte óta megdöntetlen rangsor.

Egyes régészek ugyan vitatják a megállapítást, minthogy ősi Coca-Cola korróziójának nyomait vélik bizonyítottan detektálva látni némely kőkori barlangvilla falán, de publikációik eleddig nem győzték meg a borra, és az abban borkővé - akarom mondani: vesekővé - kristályosodó igazságra szomjas tudóstársadalmat. Kétségtelen, a bor igen figyelemre méltó matéria: semmilyen más folyadékról - kráterben fortyogó lávától a gyerekkádból (gyerek nélkül) kiöntött fürdővízig, citromízű sörtől a 95-ös oktánszámú benzinig - nem szól annyi vers, ének, dal, mint a borról! Gondoljunk csak a mélyen absztinens Petőfi bordalaira! Korunknak azonban vannak Petőfit is lepipáló alanyi költői.

Történt pár éve, hogy borászati cégnél járván, az iroda könyvelő hölgyei elmesélték: egyik délután főborászuk a kiszámítható siker learatásának alig titkolt biztos tudatában komótosan lépdelve, mindig zord vonásait az alkalomhoz illő piros betűs ünnepire enyhítve, szája szögletében tán még egy halvány mosolyt is fickándozni engedve, hóna alá szorított két lopójában kóstolót hozott nekik a venyigelét tartalmazó kóracél tartályok legbizalomgerjesztőbb zugából. Nem sejtve, hogy e kedélyesnek indult kezdet folyománya vakuként fogja hamarosan megidézni számára Caesar és Brutus utolsó találkozását. Caesar szemszögéből. Ugyanis a főkönyvelő hölgy, midőn rubinvörös nedűvel telt poharából gyanútlan jóindulattal egy egész kortyot nyelt le, veleszületett természetes közvetlensége reflexszerű megnyilvánulásaként golyóállómellényt nélkülöző stációra leadott, mesterlövész célzott egyes lövésére 99%-ban konvertálható kinyilatkoztatást tett:

- Ez savanyú!!!

Nos… nos… Nos! Illusztris főborászunkra ez úgy hatott, mint ízlésesen berendezett sötétkamrás hálószobájában éjfél helyett valamely malőr következtében 12 órával később megszólaló Samsung okostojásának a Suttogások és sikolyok c. örökfeketéből elkövetett csengőhangra csudaszép álmából jólesően ébredező, csipáit még álmosan dörgölő vámpírra redőnyfelhúzáskor a felhőmentes kékégből kacéran rákacsintó ártatlan júniusi napsütés. Magához térve a józanul eddig soha át nem élt megtántorodásból, először is megnézte, hogy van-e már pulzusa, majd pozitív kimenetel mellett letéve voksát, átgondolta helyzetét. Mert sok mindenre számított, de a bor eme kendőzetlenül direkt trimetil-monoxid-stroncioid-arsen-lupen ízű jelzővel való illetésére nem! Hisz lehet savanyú a szőlő, kivételesen esetleg néha maga a savanyúság is, na de a BOR?!!! Eszmélése közben még sikerült szédült látomásai egyikének foszlányait felidéznie: Orbánt és Gyurcsányt látta a legutolsó parlamenti ülésnap - egyben az önmérsékletet tanúsító takarékosság jegyében 20 wattos natúr égővel megvilágított parlamenti folyosó - végén, amint joviálisan lapogatják egymást, miközben lelkesen a másik szavába vágva fejezik ki kölcsönös reményüket mielőbbi újabb lapogathatóság tárgyában.

Bő 13.7 nanoszekundum telt el a „lövedék” becsapódása óta. Ez az időszak elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy áldozatunk higgadt, megfontolt döntést hozzon: elemi erővel felháborodik! Bár ily cselekményre jobbára borgőzösen (mely a bor légnemű halmazállapota) szokta csak magát ragadtatni, hatodik érzéke most szükségét érezte az üdítő kivételnek: legendásan halk szavát kb. 0.000000099 decibellel erőteljesen megemelve, elmondta, hogy savanyú bor - mint olyan - nincs! Körülbelül annyira nincs, sőt: kicsit még annál is jobban nincs, mint amennyire gazdasági válság most meg van! És amennyire ez utóbbi leküzdésére az EU prominensei átmenetileg intézményesíteni kívánják a magyarok és a görögök eddigi rapsic gyakorlatát, miszerint büdzséjük hiányának fedezésére első szüretként tavaszhírnök aranyesőből, másodlagosan pedig az opc. májusi esőből töltik fel nemesfémtartalékaikat. Szóval - mint tanár a nem elbagatellizálható potenciállal rendelkező nebulóknak - főborász kifejtette: az iménti sommázásnak méltatlan áldozatául esett vörösbor valójában egy kemény, élénk csersavakban rendkívül gazdag, lendületes, illatában a fekete ribizli, a zöldpaprika és az étcsokoládé jegyeire emlékeztető, ugyanakkor kedvesen fűszeres enyhén füstös barrique jellegét páratlan bársonyossággal ötvöző ízvilágú száraz, testes, nem utolsó sorban: határozott, magabiztos karakterrel, megérdemelt öntudattal bíró BOR!

Borbíró hölgyek a cég likviditási problémáit Forma-1 sebességgel felejtő leesett állú hallgatósággá lényegülve igazolták a rég sejtett tézist, mely szerint az „ISO Búfelejtő” tanúsítvány letéteményesei nem kizárólag a cégtáblájukon ezt feltüntető vendéglátó ipari műintézmények. Főborász - kihasználva a lélektani nagyszünetet - másik lopóján is könnyített: napsugárral táncoló nektárt töltött a közelmúltjának nem szignifikánsan bizonyító erejű propagandája közepette megadóan legyűrt „savanyú” (Istenem!) Vol. 11.0%-ok helyére. A művelet után tekintete megkérdőjelezhetetlenül kérdőjellé transzformálódva vette periodikus pásztázás alá az életfunkciókat csak módjával felmutatni látszó környezetet: jöjjön a borismeretek nélkül született hátrányos helyzetűek helyzete önjavításának vissza nem térő alkalma! A főnök - az főnök. Ismét a főkönyvelő asszony volt, ki spontán bátorsággal elsőként lépett a szólásszabadság ingoványos rét művelési ágú talajára:

- Ez egész jóízű! - szólalt meg az átütő meggyőződés deficitjét sikertelenül titkolva.

Figyelmes anatómus az emberi arc utolsó, még ismeretlen izmocskáját fedezhette volna fel, ha most tanúja az irokéz indiánok rezzenéstelenségét egy perccel ezelőtt példaképéül választó főborász mimikája alig észrevehető remegésének. A felfedezés azonban bizonytalan időre elodázva: vélhetően addig kénytelen váratni magára, míg valamely borászati cégnek anatómust nem jut eszébe alkalmazni ügyvitelinek álcázott provokatőr munkakörben - FEOR-száma: 12344321.

Hála a korábbi bemelegítésnek, főborászunk immár szemernyit sem késlekedett indokolni, hogy mi aktiválta azon testrészét, melynek létéről még a tudomány sincs tájékozva. Elmondta: a borászati szakzsargon ismer harmonikus ízt, bársonyos ízt, fanyarízt, fűszeres ízt, zöldízt, mogyoróízt, gyümölcsízt, talajízt, papírízt, fémízt, azbesztízt, élesztőízt, penészízt, hordóízt, dugóízt, seprőízt, fáradt ízt, egérízt, rókaízt, farkasalma ízt, semleges ízt… de JÓ vagy ROSSZ ízt - AZT NEM!!! Majd egészen átszellemült:

- Akivel most Önöknek randevújuk van: légiesen tiszta, áttetsző zöldessárga színvilág, diszkrét rózsa- és hársméz illat, muskotályos felharmonikusok, szelíden lágy barátkozó savak, félédes, üde harmatos zamat! Ez egy finom, elegáns, kiegyensúlyozott, gömbölyű bor! Csodálatos atmoszférája, törékeny karcsúsága, hamvas könnyedsége hódolatot ébreszt, az idő megállítására, sőt: visszanézésre késztet!

És valóban: az irodát néhány másodpercig misztikus mély nyugalom szállta meg. A hölgytársaság hallgatott. Csak egy lány pillantott lopva végig magán. Főkönyvelő asszony azonban nem véletlenül FŐkönyvelő - egyszerre magához tért:

- Hmm, kedves Zsolt, ha nem veszi rossz néven, holnap reggel én is hoznék egy kis kóstolót Önnek! Előre mondom, az is kincs lesz. Hős! Bordó virág a télben, működő vulkán a Déli sarkon, matador a bikaviadalon! Fukar vanília- és fahéjillat, buja szegfűszeg, mediterrán ízbomba, zumba a rumban! Fergeteges samba! Igazi flamenco! Utolsó tangó! Vérré válik az emberben, és…

- Erzsike, Erzsike! Én éppen ilyen bort szeretnék megalkotni már 20 éve! 20 éve keresem a fajtákat, évjáratokat, házasítási arányokat! 20 éve keresem a BORT, melynek minden cseppje tűz, felforralja a vérem, jókedvre derít, táncra perdít! Megkérdezhetem, hogy mi a származási helye és fajtája annak a bornak, melynek élményét már alig várom?

- Hát hogyne, kedves Zsolt! Töltse csak át ebbe a flakonba a maradékot abból a piros lopójából! Reggel megforralom…

Apropó

Vida Péter, szekszárdi borász, a 2011-es Év Bortermelője:

„A bor nem hétköznapi ital, az emberiséget a kezdetektől kíséri, és ott van minden jelentős pillanatában. Gondoljunk csak az utolsó vacsorára vagy bármelyik ünnepre. A bor hatalom, misztérium. Aki csak egyszer úgy figyel egy jó borra, hogy előtte megtisztítja a lelkét, az különös élményt kap. Gyakran mondom, a bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala”
 

2012.02.04

2012.01.31

 Nosztalgia a [93]65 ÁFA-bevallás fölött

2012.01.22

Újember

(néhány napja kaptam egy nonprofit szervezettől)